A csönd sötét. A színek világát
rajzolja ki. A lélegzés nehéz
tekercs, már minden gyűrődést
kipróbált. Csak a valami formája
van még egyedül. Mindig
helyettesít, s nem tudja legbelül.
Ki érti meg? Ki érti meg a száraz
utat? A lehelet vékony leheletet,
ami más levegőért kutat. A
létezés bölcsőjét, s az éneket,
ami gépek zajából pattan a
holdra. Ki érti meg az emberi
szerkezetet, amikor már nincsen
dolga.
