Szeretni kell. Mint vészmadár súlya,
gyönge kláris.
És én szeretlek, bár több élet választ
el már is.
S behozhatatlan előnyöd, mint csillag
fénye és a csillag… te tudod.
Tanultuk együtt és külön, hogy más a
szív és a lélek, ha a szemed behunyod.
Hunyd szemed, vakon jössz, és vakon
megyek.
Néha van az élet, és néha van, hogy csak
lehet.
Én lehet szeretlek, és te lehet szeretsz,
gyöngén áld bennünket az akarat.
De volt időnk, így megtanultuk
egymás nélkül szeretni a másikat.
