Amikor születtél, valaki felvette.
Most a csillagok hangján adja
vissza. Régóta hallgatom. Ezen
a megőrzött régi szalagon két
fényév közt a hangod, s én az
űrkalapban utazom feléd. Mert
van még a mindenen kívül egy
végtelen, ahol egyszercsak
minden álom után meglátlak.
Ott fog hajózni egy ismeretlen
víz, s a könnyű lesz a nehezék.
Ami letör a mélyre az fennmarad.
És végre: Te fogod kitalálni az
álmaimat.
