Ha megtalállak, az utcán
megyünk végig. Keresztbe font
karral, minden szívverést
visszaszorítva. Csak magunknak
adjuk át, ha eljutunk az
ölelésig. Csak magunknak, mert
csalárd a világ. Nézd, hogy
kötözik minden rossz idejét, s
álmodni kín és seb, s betakarni
egymás sebét fázik a lélek. Ha
megtalállak, mindened az
enyém lesz, s csak akkor adom
vissza, ha kész. Ha minden
egyéb, mi semmivé lesz, már
letöltötte idejét, s csak az
marad, ami örök: sziklában az
álom, mit senki sem sejt, és
szívünkben a szerelem, amit a
lélek elrejt.
