Szó a füstből

Oly sokat őszültem miattad
bátyám, hogy testvérem körül
hó hull a nyárra, s átszökik
rajta az ősz, a tavasz.
Mennyire fogsz hiányozni,
magam sem tudom:
vegyjel a fehérre, az őszi
lélekre, amire nem száll rá
semmisem. Csak a vér, amiből
hirtelen kiáll az idő és a sarkon,
ingyen mindenkinek, elsírja
magát.