Lassú delírium halmazát süti
a nap.Valamit megígértél a
suttogás után, amiben a
hangod egyre lassabban kelt
fel: „Itt van a pasim.“
Könnyű szánalom. Azt
hiszem, lepke szürke. A
szárnyaiban át van szűrve
néhány lélek, és esőnek,
árnak vitorláját feszíti föl.
Belekapaszkodik a
magamból kikelt monoton
idő, és türelmes habokkal a
partra vetett első lélegzetét
rémülten kiköpi belőlem az
élet. Aztán nyitott szemekkel
a távolba rohanok, és a
hajótöröttek roncsaira szívet
rajzolok.
