Álmodtam. A burok lecseng a
dióról. Háromszor hempereg
és megáll a ködben. Zaját
felfeszíti a szél és szétszórja
millió érintéssé a csöndben.
Hallgatom. Mozog a földöntúli
világ – itt vagy, hogy ne lássalak
és mosolyogjak rád. Ajkam ahogy
felrepül – duzzadt arcom
nyugalmát leírja a lélek, és lefesti,
mint titokban a titok, a szív zárt
rendszerének. Így akarok élni.
Levegőt adni, mint a fák az életnek.
Feltűrni kemény kéreggé a szelet,
s köröket írva egyre magasabbra
vinni: szeretlek.
