Eltűnt már. Torkából madarak
énekeltek. Erős válla lécet
tartott, s fölmásztak rajta
egészen az égig. Ott lombos,
sűrű éjszakát vedeltek,
átszínezték a végtelen küszöbét
és kinevették a fénysebességet.
Fiatal volt, ismeretlen. A nap
megsütötte arcát, és eszembe
jutott róla az örök ifjúság.
