A gyerekek úgy visongnak, mint
az áldás. A napból pereg nevetésük.
A harmat ég így füvek hajlatán,
ahogy belőlük parittyán lassú, szép
idővel gondol a lélek. Két ifjú
kergetőzik, a harmadik már elkapta
őket. Érik benne a nagy, bölcs
férfikor. Vagy csak lángot szed az új
futáshoz, lába előtt bogártól
megriadt bokor. Szép ez az
összegyűlt idő. Itt állni és maradni
pontosan, s búcsúzni a nagy, bölcs
férfitől, s rohanni boldogan.
