Csak nézlek szavak nélkül és a
lelkedre gondolok. Apró dolog
gurul át köztünk. Szél haját
virág illata szárítja. Most
történik minden össze és
vissza. Nem tudom eldönteni
és ő sem engem. Állok, mint
meztelen csók a tengerben.
Kicsit sós, kicsit édes, partra
vetett hullám, csillagból
kivont hatalom. Mintha soha
másnak, csak neked kellene
tartanom az időt, az én időm.
Az én időm körül járó
mindenséget. Hallod, hogyan
szelídül a földkéreg, de
pontatlan a távolság. Nem át,
hanem bennem: hozzád a
legközelebb.
