Nem szeretlek. Távolabb, mint
a papírsárkányok, egy kötélen
lógva engedem, hogy több legyél,
mint a szerelem. Már nem is
tudom hogyan és miképp,
már istenként akarlak. Én
legyek az egyetlen, ha kitakar
a Nap. Én legyek, ki nevet ad
neked – szívfogyatkozás. Egyszer
áll együtt az életben. S
most is túlzok, mint a szél,
aki a sárkányokkal a csillagokat
akarja, de ők nem félnek,
maradnak vakon, mert
szívüket kitölti a szerelem
szabadon. Ez a fény ér a
földre, ezt a fényt nézi az
ember. Talán kihunyt,
talán még él, talán csak a
szív, talán csak a lélek
kész a felelettel, de él
a sárkány, él a szél.
A csillagok gyapjas fűje a
végtelen. Ha ez a sötét,
te légy az utolsó mindent
látó szememen.
