Valami kell néha… ülni önmagammal
és nézni a semmit. Az ütött-kopott
hangokat a falon, de néha az kellene,
hogy itt légy a nyugodt bal oldalamon.
A jobb akkor is törne, zuhogna, de te
nem látnád szemedre, mert a szívem
balra zárt a te szívedre. És néha az
kellene, hogy egészen figyelj rám,
szemtől szemben, mert néha félek
és fázom ebben a lélekben.
