Tíz sört. Nem volt senki, aki
rám figyelt. Elkúsztam az
életek között, és
megszorítottam, megmérgeztem
az életem vonalát. Hozzá
képzeltem a cigimet, hadd
fújjon, füstölögjön minden
odaát, mire megérkezem
életem seregével, amiben Te
is benne vagy: ahogy
alakítasz azon, ahogy
alakítalak. A kettős tűnődés
kulcsával nyitom ki magamnak
magad. Így hagy el mindennap,
és szorít mégis az akarat.
