Érzek minden idegent.
Csontos sejtjeim, mintha
egy kis kiterjedésű puha
bőrön át, a mellcsont
levegőjében szabná egy
ponttá a világot. Ott vagy
te is, és ahogy ez kiszivárog,
mintha szólna egy régi hang.
Ócska, nem is érdemes
megérteni, de érezni szabad.
Érezd mindenből mindenfelé
magad! Ez a tömeg, aminek
nincs semmije: csak egyetlen
lelke.
