Napsugár. Játéka könnyű. Éles
füzér láncolatát víz meríti mélyre.
A szabad sugarakat elnyeli az
ember, bőre zebrán kel át – zöld
lámpák fénye hagyja magára az
utat. Ilyenkor tudom: magam
vagyok. Élet és lélek, e kettősség
hancúrja a világ. Túlzok és
visszaélek, vagy csak leírom, mint
szabad fű a park túlsó oldalát,
hová kéz szab liliomot és tulipánt.
Hamar ért meg a gyermek,
kihagyta a játékot. A játék kihagyta
szívét. Most keresik egymást, mert
hiányzik, ami nem volt még.
