Az emberi arc költözése a
tenyér és az ujjak mozgása
közé, mint deresedő külön
szívverés, egy másik borda
közti hang, ami más
artérián mond semmit
nekem.
Mégis. Ott, belül. Ezeken
a szívveréseken utazik a
gyújtó lélek. S ezért
marasztaló szent fénnyel
nézlek, amiben a teremtés
láza új világgal és testtel
képzeli el a magát meg
nem mutató, érző
szeretetet.
