Mit remélsz, kisöcskös? Hogy neked
adják a szívüket ingyen. Vagy más is
van a zsákodban: pénz, pénz, pénz, s
ezen túli fegyelem, hogy el ne
fogyjon.
A daráló, ami aprítja a szívet a
Holdon, azért annyira sápadt,
kivégzi az emberből a lelket, és
sötéten a szürke bánat visszarepül
oda, akinek üres a zsebe.
Két sápadt mozdulat mihez kezd a
Földön: a csillag éveit vetíti vissza
egy végtelen tükrön, és remél. Bár
a remény is bánat - most ülök és
látom, ahogy a lelkem nekiered a
futásnak. Van nyoma ennek az
egésznek? Tűrhetem magam?
Meddig kell tartanom az időt, míg
egyszercsak rámszól: vége van.
