A létezés ütemét ma már nem
írom föl. Hagyom szaladni
figyelmen kívül. Nem
magyarázom el neki a lét
gyümölcsét, akárhányszor is
engedi szélnek a vihart.
Engem már nem érdekel a
tömérdek apróság, a mit
akarsz üvegét formálom a te
hanyagságod után, és teszem
le az asztalra üresen. Kettőnk
között egy egyszerű, ügyetlen
mozdulat. Te ebben úgy látod,
bolond vagyok, mert minden
más után megszólalok,
amiben te hallgatsz. Én nem
vagyok, nem létezem. Egy
nagy álmot él át az életem.
