Beszéld el neki szél, mit találtam
a bokrok alatt: léptét. Apró lábának
betűjelét. Szinte nem is süllyedés,
szalag a földön, amit ketten találtunk,
de én őrzöm. Te szaladj, rohanj, tépj
ezernyi illatot, most dús ebből a
világ, és készíts oldatot az éjszakán
és csillagokon át, hogy mire eljön
a reggel és kedvesem, leglelkünket
és szívünket az illatos hajnal
örökre kösse ránk.
