A folyók négyszögét álmodom. A
vízben paraziták csillognak. A napfényt
eszik. Zabálják áttetsző húsukba.
Kidagad belőlük a part, a fák öle, átfut
rajtuk a fű, az élet gyökere. Vergődő
halként madarak szállnak fölé. Kitárt
szárnyuk összeszorított száj, mosolyt
szalad az ívek köré, hogy valami elmúlt
már. Elszárad néhány ág, letörik és a
föld öléből még vízbe fullad, mert nem
elég, hogy meghalt, valakit még látnia
kell szomorúnak.
