Élnek a mindennapok. A kereszthuzat
felkapott órahangja tik-tak visszaadja
a tegnapot. Viszhang, viasz-hang,
játék a szavakkal, a gyertya csonkja
köré gyűlt fehér tenger. A szem
becézi kis hajóját rajta át, vitorlaszele
a láng, nem süllyed el, míg körülötte
a sötét világ. A bezárt álom műve ez,
a magánynak íródott néhány oldalas
margó, amiknek szorítása közt,
ügyesen utazik fölfelé egy kis hajó.
