Meg kell hagyni minden jelennek
és jövőnek a történet lényegét.
A középen elterült hossz
magasságát: a múltat. Anélkül
nem lehet gondolni és érezni
valami újat. Abból merül föl az
útonálló idegen, ki félelmében
átöleli a te félelmed. A szeretet
vöröse: ez a legszebb árnyék.
Mintha ez lenne színe a futásnak,
ami nem hagy követhető nyomot
az elmúlásnak.
