Az élet ilyen. Egyre kevesebb
benne a levegő. Folyton a
tüdő és a nehéz szög, ami
átszúrja a vétel hangját és
zavaros, sistergős lesz tőle a
világ.
De vannak más árnyékok,
fehér zajok. Kik a felszín alatt,
mint jobbra tartott szív - konok
üstökös - az űr magányát
megunva embertől emberig
keres, hátha valakit még szeret,
hátha valaki még azt keresi:
szeress.
Én nem tudom, ki írta a Napot
az égre, s ki nevezte három
betűvel minden élet anyagának.
S nem tudom, ki tartotta eggyel
többre a szív szavát: az ember
láthatatlan anyagát.
De tudom a lélek elvisel, könnyű
szálát, buborék uszonyát nem
szegi meg semmisem. Ezt a
titkot őrzi embertől emberig
a szerelem.
