Tovább a végtelen óráiban. Zendülést
kelteni a csillagokban. Fényükre szájzár.
Némaságuk első hullámában, ahogy a
sötétben átjár a hideg izgalom,
megforgatom testem vonásait. Percről-
percre pontosabban vállalom, engedem
a világ szkafander szokásait – a mozdulatok,
a paradigmák – megfagyott lángnyelvek
sebei kiválnak és eltűnnek, s a lélek
érzékei összemosódnak és a sebességnek
feszülnek. Millió évet utazom, nem
öregen és nem fiatalon, nem megszületve
és nem véget érve; mindenen túl:
szabadon.
