Elmondom egy versnek.
Mi történhetett?
A paraszt felkapta az ekét és
elszökött vele. A föld nem
húzott több bordát a szívére.
A fűben lelket növesztett a
reggeli pára és
nehezen lehajolt a szív arcára.
Lábnyomokat suttogott a
csöndnek. A csönd nem felelt,
így lett könnyebb, de mégis
maradt, aminek mennie kell:
valahol, valami, ha testre lel.
Mid van? Mi van a kezedben,
milyen ősi sírás, ami
elhasította egészét az utolsó
szónak, amivel a szeretet,
szerelmet semmivé
varázsoltad.
