A fontos dolgok után veszek levegőt,
és véghez viszem a kezdetét. A leült
nap kanapéján rágott seb fonalából
kötöm lelkem igazát.
Valaki majd megért. Egészen tudni
fogja, amit nem is mondok, nem
teszek, csak hordok, mint macskatalp
a föld nyomát, vagy fordítva, mint
odaát az embert ismerő lelkek.
Tudni fogja, mennyire szerethet. Ha
egészen és mindenen át, többet
mond Istennek, és többet tesz, mint
amit én tettem. Vállalt kötelességét
a szerelemben én nem adom vissza.
Csak ő lesz angyal, én pedig a titka.
