Anyám most biztosan szedi a
virágokat, és új neveket ad
nekik, mert bár a régi
szép, de így készíti elő
egy új világ lelkét. Nem
mondja el senkinek, mi lesz
a holnap: titkon tartja.
Hadd legyen buzgón teli
szívvel az egyszercsak.
Mert egyszercsak
mindannyian újra együtt
leszünk, és a felhők alá
érintjük két kezünk.
Tapsolunk, rajzolunk - a
föld fákat ad és hullámokat,
és egy következő életig
elfelejtjük a titkokat.
