Az árnyék tükörképe a test.
A visszhang szava az ember.
A végső kés is éles, és kész
van a szelettel. Minden ki
van osztva. Te és én fogva,
eresztve, fújva, hevülve, az
utolsó szívgörccsel a
lélekben kiegyenesülve
meztelen áttetsző haraggal
nézzük egymásra a nappal
színét. Innen veszti el drága
eszét az öntudat. Innen
szórja szét kapuit a járatlan
út. Innen vagyunk a tömeg,
és egymagunk.
