Létünk sok ezer lépéssel adósa
lelkünknek. Már egy másik
Földet is körbe lehetne járni,
miközben megmutatjuk a
Napnak elveszett tengelyét.
Azon lehet elveszíteni egészét,
sok Hold mennyországát, hogy
nem álmot ment át, hanem a
rideg erőszakot. Nincs kézben
a kéz, szívben a szív, minden
nyers, mint a hús, amit nem főz
meg a játék, a véres unalom.
Pofánvágott ajtó csattan, hangja
az egérből sajtot csinál, hogy
legyen új áldozat, és minden
áldozat új fogó. Azon lehet
elveszíteni egészét, hogy
mindennel szeretünk.
