Elvont levegő után kutatok.
Én lélegeztem ki, mikor
anyám megszült. Azt a
belső világot, vért, húst és
az érintetlen lelket most
visszaszívom. Két történet
szavaival körbeírom,
amivel magamnak kell
felelnem.
Milyen különös a világ
lehunyt szemét átjárni.
Szempillái a láthatatlan
sötétségbe érnek és
elvezetik a fénynek
csatornáit, formába öntik
az utat. Én vakon követem,
átlépek a falakon, és kicsi-
nagy lélekkel körbeutazom
a hallótávolságot.
Útközben bezárom a
születést, a halált és
kinyitom szemem.
Átszűrődik rajta a végtelen,
millió leszek: gyönyörű
árnyék a fény mellett.
