Sötét az éj. Vacog a bizonyosság.
Szépen összerendezi ruháit. A
redőiből valami kipárolog. A por
lassan leül. Az érzés lába hagyja
a nyomokat egyedül. Nem lépek
bele, a szorongás görcsöket húz
felette, s mint egy lidérces álom
körbe rajzol engem: egyedül
vagyok veled, s te nem vagy
mellettem.
