Úgy megtennélek a legelső
csillagnak. A teremtés előtti
pillanatnak, amikor minden
össze… A lét formája még
bizonytalan, talán darabok
leszünk és sohasem egészek,
a darabok alkotják az egészet,
de az egészből mit sem értünk,
szeretünk és sohasem félünk.
Ahol talán semmi lesz minden
anyag, áttetsző, mint a leg-
fontosabb gondolat, viseljük,
mint tenger az áramlatot.
Az eredmény, mint finom selyem:
nem hiszem el, hogy létezel,
de mégis érzem.
Egy érzés leszek benned, egy
erős teremtés előtti pillanat,
ami csakazértis millió csillagra
szakad.
