Te tűkön ülsz és párnákra hajtod fejed.
Két ellentét végzetét őrzi a szíved.
Ha maradnál, tudnád, hogy ki vagyok,
ha mennél, elvinnél magaddal.
Gyűlölsz és szeretsz, így maradok meg neked.
Behunyt szemed mögé is látsz engem.
Nem engedek,
mindhalálig tart téged a lelkem.
Szerelmed vagyok, s te szeretsz ezért,
bűnöm bűnét te oldod és adod,
mind tovább és lesz tovább, csak azért,
mert te velem vagy, és én veled vagyok.
Nem számít más. Mi számít? Mondd!
Egy szavad lehet, s már azt is tudom:
Szeretsz, s szeretlek,
ezt a bűnömet te őrzöd, s mind
neked adom.
