Ezen az éjjel egyedül
vagyunk. Anyám, testvérem
és én. Világnak árvái szeretet
nélkül. Anyám a hittel beszél,
bátyám a borral, s én versbe
írom a lélek és a szív halálát.
Holnap utazom, anyám
magányát már is érzem.
Testvérem, a sok rosszért,
sok jóval kell fizetni
– nyugodj békében mámoros
álmaid közt. S az én lépésem,
mint egyetlen lélegzettel
megtett élet. Kevés az idő, és
jót kell tenni, s a jó az, ha
boldog tőle szíved.
