Az emberek: séták. Fák mennek el mellettük. Zuhanó gépek nézik pillanatuk hűvösét, a születésből kivont kategóriát, az ordítást, a halált. Gyümölcsök ízlelik ajkukat, madarak szánják a legalacsonyabb magasságot bennük, s a föld beleborzong, hogy nincs...

          Mindennap arra gondolok, hogy egyre tágabb körökben érnek véget az esőcseppek. Végül csak egy mozdulat lesz, ami a végét keresi. Ilyen az én szívem is. Egyre nagyobb körökben ér a lelkemhez, míg végül, nem leli. A lélek kioldja magát. A test széttört fikcióit...

Odakint nyár van, ahogy a kora esti napsugár átdereng az öreg diófa levelein, és a zöld ezer árnyalatában áramlik-hömpölyög az óriási lombkorona. Meleg van, minden percben lélegzik a lét. Fekszem az ágyon, ezt látom bentről. Amit pedig közben hallok, az az, hogy a gyönyörű, barna lány, akinek a...

          Széttört álmok. Összehúzott függöny. A Nap kint átvilágítja az életet. Finom vonalak végződnek selyemszálak zöld ölében. A szél köztük megremeg és ugrik két percet, a lélegzetvétel gyönyörét oltja a jövőbe. És elkapja hirtelen egy madár, áthúzza az ég felett,...

          Én kerestem és akartam. Leültem a földre, magot ültettem. Kő és szél nőtt a helyén. Ti vagytok azok, akiket szeretni akartam én. Most is őrzöm, körüljárom, megöntözöm, mert reped. Szétporlik s a szél szét hordja szívemet. Oly nehéz így várni az időt s találni egy...

          Egy lyukkal a szíve helyén született a gyermek. Átlátott rajta mindenki. Mikor lefeküdt a földre horizontnak hitték a csillagok és a zuhanás gyűjtő varázsát, mint az egyetlen mondatok, tömör feleslegessé szabták. Abból a semmiből maradtak a lehetetlen magasságban....

Ha az, aki vagy, megakadályozza azt, aki lehetnél. Akkor nincs más dolgod, mint elfogadni azt, aki lettél.       Aki sír, az fizeti a következő kört. A lehunyt szemhéján átütött napot.  Az örökzöld mintából kivett tegnapot. A látni akarás kényszerét csupa apróban, amit a...

  Ingága, ingága, huss! A szerelem varázslat       Lemaradsz két lépéssel, mégis odaérek hozzád. A fények teszik, meg az árnyék. Két szabad szó között a csönd, amit lehűt a szándék. De nem reped, mert izzó a különbözet: vasak forradása össze! Ülj le mellém és mesélek. Csak...

            A csönd sötét. A színek világát rajzolja ki. A lélegzés nehéz tekercs, már minden gyűrődést kipróbált. Csak a valami formája van még egyedül. Mindig helyettesít, s nem tudja legbelül. Ki érti meg? Ki érti meg a száraz utat? A lehelet vékony leheletet, ami...

                  Íme hát lehűlt a nap. Két ember szíve adja vissza. A sugarak megfeszülnek és tiszta élet a szerelem. Leülök most. Bámulni és csodálni kell, zuhannak a csillagok. A víz tükréből, mint aki életre kel, sokkal több ragyog. Két ember, ugye...

  Egy álmodozónak ez a dolga: csak ül és nem tudja, mi bántja.         Zajt hallottam. Leszögeztem az ablakot. A napot odaadtam két kósza csillagnak, egyék meg! Most egyedül vagyok, hanggal utánzom a szívemet, mozdulattal a lelkem – rád gondolok. Két pálya szürkesége és a...

            Van a szürkeség. A szürke vonal, aminek teste víz. Mint élők között a fényfonal, a láthatatlan magasság, ami kiterítve éri meg hosszan a hosszát. Előtte állsz, és látod, növekszik az idő. A fák túlsó oldalán séta a nyár, de itt még száraz az ág. Kihordott,...