A felfelé repülő madarak havi 3000-ért esznek. Télen szeretnének elköltözni. Mindig szeretnének, de van néhány múltba merengő sebük a szárny alatt, ami feszül, mikor kimarad a légzés az elrugaszkodás pillanatában. Így mélyebb lesz a lábnyom, mert beletörik az...

„Két karja van a hajnalnak. A falakat befalazom a tekintetemmel. A lámpát tűnődésre kapcsolom, az éjszakát a székre dobom. Önmagam magyarázatát a mikróba rakom két és fél percre, van bennem valami fémes, a konyhabútor megpörkölődik. A tegnappal beszélgetek, összekuszál mindent. Azt mondja: Az...

"Nahát! Nem gondoltam, hogy én eszedbe jutok. Szeretnél más édiaságot is olvasni? Nem baj, ha nem. Csak régen szerettél, és aprópici dolgok mostanában is kijönnek olyasféle nehéz egyedüllelkekből, mint én. Hogy vagy? Tudom, nem mondod meg úgysem, de azért megkérdezem. (Én se szeretem, ha...

            Három szó után, hogy elpattan a végtelen: Én látlak téged! Már gyerekkoromban  és most fölnőttként, mindig a várás küszöbén jajongtam. Nagy zajjal hazudtam igazságot! Túl nagy vagy varrott cipőben, női ingben, mert nem volt más, szegényen igazodtam:...

      Nem. Nem tudok játszani rajta. Csak nyomogatom. Akkor minek? Segít elválasztani a világokat. Az emberi szükséglet is csak egy égés. Mint a novemberi szúnyog a vécé ablaka előtt, ahogy kiadom magamból a sört. Kifejezően repül, ő sem tudja mit keres ebben az időben. (Nem tudja...

          Az utolsó évszázad. Mint balett - táncos, mint gyönge nő a férfi kezében: alakítható szent akarat. Kettőjük csillagképe a sötétség. A vonalak a megbánáson át egészen eljutnak a sápadt és szürke Holdig. Ott pályára állnak és a kemény élet lágy szövetét letegezik az...

        Az emlékezés további színekre bomlik. Elszórtan eső lesz a fényből. A szürke és árnyalatai a szürke és árnyalataiban a lebegő és fodrozódó árnyék hangja. Valami történik ilyenkor. Egy belső légzés. Nincs benne kitágult tüdő, de benne van az emberi mozgás, a lehalkult,...

                    Itt maradt minden. Bátyám arca püffedt hólyag. Azt mondják máj - alkohol: a holnap íze! Keserű tünet nem fűz a csillagokra kesztyűket, ráncok távolsága az arcomon. Kisimítom a haldoklását lelkemen és víg harccal elmondom a...

        Valaki megtalált egy tánclépést. A föld megkezdte már és a szél. Együtt, mint az ujjak, egy félmozdulatban - két elhagyott emberi lélek nyújtózik fönn a magasban. Itt kell élni! - ezt mutatják. Selyemszínű szemük, vérük csupa tüdőgyulladás. Lélegzetük gyakorlat: ki és...

          Oly sokat őszültem miattad bátyám, hogy testvérem körül hó hull a nyárra, s átszökik rajta az ősz, a tavasz. Mennyire fogsz hiányozni, magam sem tudom: vegyjel a fehérre, az őszi lélekre, amire nem száll rá semmisem. Csak a vér, amiből hirtelen kiáll az idő és a...

                    Valaki mindig fázik. Szubtermális értelem ázik át az éteren. Mintha minden hülyeség egyszercsak félne, s bolondság lenne belőle az ember, s riasztó a szíve - folytonos kétség: előre meg- nem-tervezett mindent magába nyelő...

        És fent ülök. És néha látlak. Eltűnődöm azon, mit várnak a hajlatok, az egyenesek, hogyan írják a kettesek a hármat, és miért nincs neve valaminek, amit ide bezártak. Eltűnődöm, vagy inkább álmodom. Foltok jelennek meg ilyenkor a szívem gyökerén, keresztül zárt...