Olvasom reggeli szemed. A szendergő álom kilép belőle és szétterül az úton. Halkan kopog, kocog melleden az ébredés, fiatal széllel egyre erősebben színezi ki illatod a szobát. Rágyújtanék és kávéval engedném ki magamból az első szavakat, de maradok inkább, és...

          Ha szeretni akarsz, szeress. Nincs más dolgod. S én majd megoldom, hogy szeresselek. Az esti fény úgy dönti el, hogy hol marad, hogy másnak képzeli magát. Nem hiszi a fényt, s az éjszakát. Külön álló dolog, mint a szótlan szívverés. Mind az - mondod. Az amelyik...

          Hallod magad. Hallani kell. Megtörtént újra a szomjúság. Az ivóvíz énekel és a pohár csordulna, de kevés a dagály, remeg a kéz, nem önti el erővel önmagát. De mégis elég ez a valami szép, az ablakon túli világ. Egyedül vagyok mögötte, próbálom tisztán venni, hogy...

          És te majd tudod, ki voltam itt. Elmondani szavait szívvel egy idegennek. Kiejteni halott szívét, s tovább görgetni a földnek, a húsnak, a maradóknak, akik úgy állnak körül, mint kapát a gyom. Elmondani úgy, hogy ne legyen éle az éjszakának, de legyen fénye, amint...

          Egyre több felettem a város. Elköltözöm éjszakának. Mintha foszforos por lennék és valakinek a gyutacs szíve. Aztán egyszercsak fény lobban, mikor mindenki kialszik. A füstöt felemészti a bánat. Ott marad kuporogva magának. Én, azt hiszem, én leszek, vagy...

        Ameddig elláttam, addig voltam figyelmes az égre. Átszaladt a vállam fölött és kioldódott a szélbe valamilyen hamis ragyogás. Szétterült, hintett tükörképe, mint egy fáradt arcvonás a szemnek árnyékában. A kék derült ki belőle, s az egész minden: most is hiábavaló volt...

                  Megkönnyebbülsz, ha úgy látod. A belső indákon át leheletnyi finomságok lengnek anyaszült meztelen. A belső tér fogalmát elveszti a hossz, a magasság és minden. A belső lelki nyugalom belső rétegén zuhan át a kitalált végtelen. De szórj...

          Türelem. Remény a színek hátterén. Csak csöndesen mosolyogj, ne zavarja össze a szív ízét. Szeretet. A kibékülés utáni kezedet, mint a magasan jelentkező felhő, úsztasd az égen át. Rajzold bele a fát kemény lélekkel, lágy szövettel. Élőként élőkért tűnj ki magasan...

          Az árnyék tükörképe a test. A visszhang szava az ember. A végső kés is éles, és kész van a szelettel. Minden ki van osztva. Te és én fogva, eresztve, fújva, hevülve, az utolsó szívgörccsel a lélekben kiegyenesülve meztelen áttetsző haraggal nézzük egymásra a...

          Feküdj le kedvesem. Most történik minden. Most történik a kezem. Most történik a bőr. Most történik, hogy áthajlok életed felett, és szembe is jövök. Önmagunkkal találkozom, az egyedüli én büszke útjelző, átalakult változás. Úgy néz ránk, mint aki tudja, hogy...

          Ha szeretni tudnál, és vinnéd magaddal szívem. A parton minden virág új világba nyílna szelíden. S a férfi kor, ami nem ered futásnak, lassan ereszkedik, mert néma gyermek: folyó, víz - lélek. Ha szeretni tudnál, magad maradnál velem. Félelmetes lenne az első...