- Ha az enyém lennél, Lucky lenne a neved. De nem lehetsz az enyém. Úgyhogy megsimogatlak és elbúcsúzom. Szia, Lucky.   - Várj egy kicsit, ha már idejöttél és megszólítottál! Lucky, mint „szerencsés”? És ha a tiéd lennék, ki lenne a szerencsésebb, te vagy én?   - Talán mindketten...

Alabama nagyot harapott a véres húsból. Nem sütötte át teljesen. (A tűz jelenléte riasztó és vonzó.) A furcsa zöld folyóra gondolt és a partján álló székre a kiugró sziklaperem alatt. Egyszerű, fából készült szék, semmi több.   - Alga, biztosan alga. Attól olyan a színe.   - A szín...

          Mit remélsz, kisöcskös? Hogy neked adják a szívüket ingyen. Vagy más is van a zsákodban: pénz, pénz, pénz, s ezen túli fegyelem, hogy el ne fogyjon. A daráló, ami aprítja a szívet a Holdon, azért annyira sápadt, kivégzi az emberből a lelket, és sötéten a szürke...

Késő este. Megtörténik a bejelentés nekem és a nővérének, hogy mozog az egyik foga. És hogy mi ennek biztosan örülünk, mert emiatt egy ideig ő nem tud beatboxolni. Neeeem, dehogy örülünk. Sajnáljuk.  Elmondásából leszűröm, hogy már csak a Szentlélek tartja azt a tejfogat – arra biztatom, hogy...

          Olvasom reggeli szemed. A szendergő álom kilép belőle és szétterül az úton. Halkan kopog, kocog melleden az ébredés, fiatal széllel egyre erősebben színezi ki illatod a szobát. Rágyújtanék és kávéval engedném ki magamból az első szavakat, de maradok inkább, és...

          Ha szeretni akarsz, szeress. Nincs más dolgod. S én majd megoldom, hogy szeresselek. Az esti fény úgy dönti el, hogy hol marad, hogy másnak képzeli magát. Nem hiszi a fényt, s az éjszakát. Külön álló dolog, mint a szótlan szívverés. Mind az - mondod. Az amelyik...

          Hallod magad. Hallani kell. Megtörtént újra a szomjúság. Az ivóvíz énekel és a pohár csordulna, de kevés a dagály, remeg a kéz, nem önti el erővel önmagát. De mégis elég ez a valami szép, az ablakon túli világ. Egyedül vagyok mögötte, próbálom tisztán venni, hogy...

          És te majd tudod, ki voltam itt. Elmondani szavait szívvel egy idegennek. Kiejteni halott szívét, s tovább görgetni a földnek, a húsnak, a maradóknak, akik úgy állnak körül, mint kapát a gyom. Elmondani úgy, hogy ne legyen éle az éjszakának, de legyen fénye, amint...

          Egyre több felettem a város. Elköltözöm éjszakának. Mintha foszforos por lennék és valakinek a gyutacs szíve. Aztán egyszercsak fény lobban, mikor mindenki kialszik. A füstöt felemészti a bánat. Ott marad kuporogva magának. Én, azt hiszem, én leszek, vagy...

        Ameddig elláttam, addig voltam figyelmes az égre. Átszaladt a vállam fölött és kioldódott a szélbe valamilyen hamis ragyogás. Szétterült, hintett tükörképe, mint egy fáradt arcvonás a szemnek árnyékában. A kék derült ki belőle, s az egész minden: most is hiábavaló volt...

                  Megkönnyebbülsz, ha úgy látod. A belső indákon át leheletnyi finomságok lengnek anyaszült meztelen. A belső tér fogalmát elveszti a hossz, a magasság és minden. A belső lelki nyugalom belső rétegén zuhan át a kitalált végtelen. De szórj...