Édesapámmal ketten járunk ezen a világon. Ő szép egyenesen, mint a legderekasabb nyárfa, minek törzsét úgy növesztette ki a föld, mintha az ég egyik tartóoszlopa volna. Én botladozva, kicsiként, néha rálépve egy-egy bogár lábára és sajnálkozva azon, hogy oly rég láttam édesapám arcát, mert az eget...

Reggel hét óra: „A születés: egyszerű melankólia.”       Jut eszembe rögtön felkelés után. Mint valami kávé csap arcomba ez a gondolat, de röhejes, eldobom. Mióta Vízzel lógok, egyre több ilyen frázis támad rám, amit nem tudok megtölteni igazán semmivel, sem megtalálni a...