Új

Ember a Földről

            A bátyám már nem néz tükörbe. Fogait megette a panasz. Koraérett szenvedéseit házilag készítette, mert úgy a legfinomabb. A sok szénhidrát fájdalom és E adalékanyag: elegem van ebből, elegem van abból - teljesen felpuffasztotta. Teste, mint lábakra...
>

Agamemnón

        Ezen az éjjel egyedül vagyunk. Anyám, testvérem és én. Világnak árvái szeretet nélkül. Anyám a hittel beszél, bátyám a borral, s én versbe írom a lélek és a szív halálát. Holnap utazom, anyám magányát már is érzem. Testvérem, a sok rosszért, sok jóval kell fizetni –...
>

Beköszön a szél

            Ha a messzeségből a földre lép, mint kölykét az ég, úgy hozza felém zaját az út. Hallom, aprókat koppan a kapu sarkán és csosszan a lépcsőn, míg talpán hegedül az őszi eső, mert esik kint ragyogva és álmodom ázott ajkát, ahogy pirosan csókra vár. Jön felém,...
>

Transzfer

                    Szívemben most ül valaki és halk imája árad. Mozdul a vér, mint a fű, ha szél támad, és újra fontossá lesz a hinni még. Gondolok rád újra. Az alázat lebeg és a függöny, határ a messze ég – újra üzenem: légy boldog, te drága és...
>

Vendégírás - Kenyeres Lilla: Vakon

              Téged nézlek, Emléknek látlak, Vak lélekmadarak kotorásznak Megrágott érzelemcsonkokat. A magány tapogat jobbról, Te a bal oldalamon nyugszol. Semmit sem sejtesz. Én is csak ritkán. Nézem két kezed ívét, Idegen. Elbújtam veled egy leláncolt...
>

Mag

          Mindannyiunk lelke ül ezen a padon. Az emberiség lelke ül ezen a padon, és keleten és nyugaton két kicsi angyal – mozdulatlan, mert kőbe vésték – két kicsi haranggal elüti az éjfélt. Felriadok a csöndre. Minden a sötétre emlékeztet, a lámpák alatt...
>

Vendégírás - Édia: Sakk

Valahogy olyan... gyönyörű ez a kora őszi nap. Nem boldog, de gyönyörű. Más ma minden, furcsa és misztikus. Nem akarom tudatosítani magamban, hogy mitől. Lehet, hogy nem is tudom pontosan - vagy csak nem akarom tudni. Ki gondolta volna, hogy a "nem mondom meg senkinek" mágiájának felnőttként is van...
>

Különvélemény

                Csak az vagy, ami lehetsz. Minden döntés, jó döntés! Évek óta nyeled már ezt a hülyeséget. Az éppen elzúgó vonat zakatolta beléd, minden kerék, minden kerék (mondogattad magadban) egy irányba tart. Tartja az irányt: minden döntés, jó döntés!...
>

Vendégírás - Édia: Téli villanások

Miért van az, hogy az ember megeszi a huszonötödik-harmincadik, teljesen egyforma sajtos rudat is, amikor már nem is esik jól? De csak nem hagyja abba. Nyúl a következőért. Igazából egy gyönyörű, narancssárga, finom édes mandarint kíván, arra vágyik, az tenne jót, de zabálja tovább a sajtos...
>

Egyetlen péntek

                  Azt álmodom, hogy bolond vagyok. Nem nehéz. A száj lecsüng és megremeg. Egy kedves nő két szendvicset csinál nekem, csak nekem, és senki másnak. Nem tudom, mit rak bele, meglepetés, de velük nekivágok a világnak, pedig csak...
>

Körvonal

            Csak szépen szeretnék írni rólad, talán nem is a lényeget. Néhány varázsszót, ecset nélküli képeket. Kontár mesterként, kinek szívét űzi a gondolat, hogy minden egyéb tűri a fontosat, de szólhatok-e szépről, írhatom-e arcát azonnal, mikor a fényből kilépve...
>

Csigaház

            Kedvesem vékony, mint a szellő. Felhő oson át ajka fölött, ha alszik és aprókat csillan álmán, mint éjszakai vetés a hold körül. És úgy örül, mint gyermek, ha a lélek szépet mond neki, mit úgy tartottam egész nap, amit csak a rejtett érzelmek tudnak...
>