A bátyám már nem néz tükörbe. Fogait
megette a panasz. Koraérett szenvedéseit
házilag készítette, mert úgy a legfinomabb.
A sok szénhidrát fájdalom és E adalékanyag:
elegem van ebből, elegem van abból - teljesen
felpuffasztotta. Teste, mint lábakra...
>
Ezen az éjjel egyedül
vagyunk. Anyám, testvérem
és én. Világnak árvái szeretet
nélkül. Anyám a hittel beszél,
bátyám a borral, s én versbe
írom a lélek és a szív halálát.
Holnap utazom, anyám
magányát már is érzem.
Testvérem, a sok rosszért,
sok jóval kell fizetni
–...
>
Ha a messzeségből a földre
lép, mint kölykét az ég, úgy
hozza felém zaját az út.
Hallom, aprókat koppan a
kapu sarkán és csosszan a
lépcsőn, míg talpán hegedül
az őszi eső, mert esik kint
ragyogva és álmodom ázott
ajkát, ahogy pirosan csókra
vár. Jön felém,...
>
Szívemben most ül valaki és
halk imája árad. Mozdul a
vér, mint a fű, ha szél támad,
és újra fontossá lesz a hinni
még. Gondolok rád újra. Az
alázat lebeg és a függöny,
határ a messze ég – újra
üzenem: légy boldog, te
drága és...
>
Téged nézlek,
Emléknek látlak,
Vak lélekmadarak kotorásznak
Megrágott érzelemcsonkokat.
A magány tapogat jobbról,
Te a bal oldalamon nyugszol.
Semmit sem sejtesz.
Én is csak ritkán.
Nézem két kezed ívét,
Idegen.
Elbújtam veled egy leláncolt...
>
Mindannyiunk lelke ül ezen a
padon. Az emberiség lelke ül
ezen a padon, és keleten és
nyugaton két kicsi angyal
– mozdulatlan, mert kőbe
vésték – két kicsi haranggal
elüti az éjfélt.
Felriadok a csöndre. Minden
a sötétre emlékeztet, a
lámpák alatt...
>
Valahogy olyan... gyönyörű ez a kora őszi nap. Nem boldog, de gyönyörű. Más ma minden, furcsa és misztikus. Nem akarom tudatosítani magamban, hogy mitől. Lehet, hogy nem is tudom pontosan - vagy csak nem akarom tudni. Ki gondolta volna, hogy a "nem mondom meg senkinek" mágiájának felnőttként is van...
>
Csak az vagy, ami lehetsz. Minden döntés,
jó döntés! Évek óta nyeled már ezt a hülyeséget.
Az éppen elzúgó vonat zakatolta beléd,
minden kerék, minden kerék (mondogattad
magadban) egy irányba tart. Tartja az irányt:
minden döntés, jó döntés!...
>
Miért van az, hogy az ember megeszi a huszonötödik-harmincadik, teljesen egyforma sajtos rudat is, amikor már nem is esik jól? De csak nem hagyja abba. Nyúl a következőért. Igazából egy gyönyörű, narancssárga, finom édes mandarint kíván, arra vágyik, az tenne jót, de zabálja tovább a sajtos...
>
Azt álmodom, hogy bolond vagyok. Nem nehéz.
A száj lecsüng és megremeg. Egy kedves nő két
szendvicset csinál nekem, csak nekem, és senki
másnak. Nem tudom, mit rak bele, meglepetés,
de velük nekivágok a világnak, pedig csak...
>
Csak szépen szeretnék írni
rólad, talán nem is a
lényeget. Néhány varázsszót,
ecset nélküli képeket. Kontár
mesterként, kinek szívét űzi a
gondolat, hogy minden
egyéb tűri a fontosat, de
szólhatok-e szépről,
írhatom-e arcát azonnal,
mikor a fényből kilépve...
>
Kedvesem vékony, mint a
szellő. Felhő oson át ajka
fölött, ha alszik és aprókat
csillan álmán, mint éjszakai
vetés a hold körül. És úgy
örül, mint gyermek, ha a
lélek szépet mond neki, mit
úgy tartottam egész nap,
amit csak a rejtett érzelmek
tudnak...
>