Indulok hozzád. Ki tudja, mennyi éve már. A fák is elaléltak, újak nőttek, s rajtuk más dalt zeng a madárszáj. Az is lehet, hogy már nem is élek, csak várásod maradt itt jöttömre, két része a forgószélnek, mi eltépte az időt örökre. De mégis, oly kedvesen gondolok...

Zek bolyongott órákon át, próbálta megjegyezni az ajtókat, elsőnek forma szerint, de hamar rájött, hogy mindegyik ugyanolyan, aztán szín szerint a lámpa fényéhez igazodva, hisz a szín is egyező, de más rajta az árnyék, máshogy vetül rá a fény. Annak az egy lámpának a fénye, mi a mennyezet térbeli...

A másnaposság undort keltő találmány. A tele ivott és szívott test megtörése görcs, emberi létezésünk előtt. Letérdel elé és semmire sem gondolva hagyja, hogy elhatalmasodjon rajta, mint valami fertőzés lesújtja, gyöngévé teszi. Oly sokszor voltam már ebben az állapotban, oly sokszor tettem már...

            Azon az úton járok. Mellettem szalmaszálon illatok szállnak, itt e régi tájnak fordulóján, hol anyám szedte legszebb virágait, hogy míg gyöngyöt fűzött esti mesékre, álmodozzanak nekem. Cserébe szépen adtam a csókot kezére, s ő is adott mindig cserébe,...

          Első tünet Kinyílnak a szemközti gondolatok. Nehéz, párás ködökké formálódunk át. A törvényekből nekünk nem szabtatok, egy hordható, eleven zarándok ruhát. Nincs gomb, sem zár, sem apró patent, csak egy lepel, könnyű leheletből. Mi árnyékot sem vet idelent, s...

                  Testvér, drága magány! Jeleket rajzoltam, kövesd őket szívemhez. A part alján kiköltöztetett egy kagylót, és belébújt megnyugvásra. Nemsokára én is kiköltöztetek pár mázsa földet, és magamra veszem, mint szívem a kagyló felső ajkát....

                    Hová mennél? Legszebb vágyaid most elmondhatod. Hamar füvet tép a szél, este lesz megismerni az alkonyatot. Kitárt karod üres keresztjét ismerem már. Hamar, súgd nekem a felhőket: lelked csöndje merre fáj? Nekem tudnom kell...

          „Menj ki akkor az útra, honnan vissza nem hív senki sem.” Csak mert láng volt az élet, s tüzében álmokra vadásztunk – senki nem bizonyítja ránk. Mindig azt hitték: bolond, magányra vertek! Láncok csörgését hallották, pedig csak égre keltek belőlünk a szép szavak...

            Fehér, hosszú nyakát ejti szépen. Ha tudná, hogy a szívem remeg! Itt ülök mellette kibékülten: igen, talán én is szerethetek, mert dalol belőle fennen valami, akár az órából a poros idő. Ereimben a szív atomjai összeállnak a semmiből. Úgy nézek rá –...

        Beszélj te, beszélj még! Szívemből elharsan a sötétség. Tiszta dobogását hallja az Isten – erő segíts – a világon semmi nincsen, csak hangod folytonossága – szép voltál, most gyönyörű vagy! Elengedlek, hogy visszatérj, míg megszámolom a csillagokat. Minden csillag...

          Anyám, fiadat szülted-e, vagy a csillagok hozták? Magamról beszélek, de neked, ahogy te is beszéltél valakinek, s én hallgattam riadt szívvel. Ilyen nagy az ember?! Bámultam a hullámos kerteket és a vetést számoltam – ezt mind megeszik! S most felnőtt fejjel...

                    Mint dombtetőn álló torony ablakán át az ég, oly fontos vagy nekem. Keretbe zárt, s körülötte minden semmiség, hiába hasonló anyag, a legszebb az, amivel szívembe zártalak. Most tartom, tartom és el nem engedem, összehúzva gyűjti...