Még éjjel van, még nyugodtan őrizhetem a lelked. A tompa élű nagy, bús telkek bezárt szögét vigyázza szívem kulcsra zárt világa. S te benne alszol minden szobában, hol a falak felé, hol háton, hol hason, de mindig úgy, hogy ne érj túl magadon. Egy körbe...

          Mondd, akarsz-e szeretni? Némák lázadása az enyém, kézzel verekszem érted a hömpölygő tömeg fölött, míg a lámpák perce éget, míg az üveg törött, furcsábbik felén mosolyodra várok. Akarsz-e szeretni, írja le kezem a percből kitépett lapra nagybetűk nélkül, két...

                  Kedvesem, az idők teraszán ülök. A Tejút és minden, ami örök, előttem vonul el nagy lebbenéssel, sürögve, apró forgácsolt csillagpor hullámait keltve a súlytalanságban. Bátortalan vagyok, nem létező vonalakra támaszkodom és...

          Én már néha látom az Istent. Kezében nagy, bolond jegenye. Az asztalon kétszer sült a kétszersültek kenyere. Szegény lelkem árvaságát terítem alá, hófödte síkság. Csillog, mint tengerek, ha napnyugtára bízzák, amit utoljára ment a szív át a szemen, a fények...

          Még tenni kell. Szívre a kezet. Amíg a vértől duzzadó erezet csodás lélekbe tátong, addig a szívhez közel ül az élet. Ó, mennyi csoda! Barátod elköszön, de mosolya még rezge, félszeg örömként veled marad. Kedvesed hazajön, s az örömből kitárul a madarak szélnek...

            Este az asztal körül - fények csodája. Némán ül a némaság, és bezabálja a koppanni kész kéz neszét, ha lecsúszik róla fejem. De még nézem, ahol ültél kávéd illata fölött a kiskanál mozdulatába égve, az ablakon át beszökött a nap és köszönt minden...

          Mikor fáradt vagy, letöröllek. Arcod melegét keresem. A futásnak kényszerűségét, hogy örökké vagyunk mi egymásnak… de most neked semmi se szép. Tudom, voltam már jobb: egy ölelés, egy csók, ha volt, s ha nem, így is megnyugodtál a szívemen, de öregség, lehet, vagy...

          Indulok hozzád. Ki tudja, mennyi éve már. A fák is elaléltak, újak nőttek, s rajtuk más dalt zeng a madárszáj. Az is lehet, hogy már nem is élek, csak várásod maradt itt jöttömre, két része a forgószélnek, mi eltépte az időt örökre. De mégis, oly kedvesen gondolok...

Zek bolyongott órákon át, próbálta megjegyezni az ajtókat, elsőnek forma szerint, de hamar rájött, hogy mindegyik ugyanolyan, aztán szín szerint a lámpa fényéhez igazodva, hisz a szín is egyező, de más rajta az árnyék, máshogy vetül rá a fény. Annak az egy lámpának a fénye, mi a mennyezet térbeli...

A másnaposság undort keltő találmány. A tele ivott és szívott test megtörése görcs, emberi létezésünk előtt. Letérdel elé és semmire sem gondolva hagyja, hogy elhatalmasodjon rajta, mint valami fertőzés lesújtja, gyöngévé teszi. Oly sokszor voltam már ebben az állapotban, oly sokszor tettem már...

            Azon az úton járok. Mellettem szalmaszálon illatok szállnak, itt e régi tájnak fordulóján, hol anyám szedte legszebb virágait, hogy míg gyöngyöt fűzött esti mesékre, álmodozzanak nekem. Cserébe szépen adtam a csókot kezére, s ő is adott mindig cserébe,...

          Első tünet Kinyílnak a szemközti gondolatok. Nehéz, párás ködökké formálódunk át. A törvényekből nekünk nem szabtatok, egy hordható, eleven zarándok ruhát. Nincs gomb, sem zár, sem apró patent, csak egy lepel, könnyű leheletből. Mi árnyékot sem vet idelent, s...