Neked adtam a „nincseket”.
A te voltál gyönyörét.
Hogy minden maradt.
Ami széthullt, csak
egészen esett szét.
És nem tovább, de látni
akartam, hogyan küzdöd
le magad, mi lesz a
semmi, mi végül megmarad.
Engem akartál fejteni,
pedig kódolatlan az üzenet,
nincs tér...
>
Az élet képződik a szívemben.
Egyedül, elhagyatottan, mint
fák súlya a ligetben, hová
a zöld-tér és a fehér.
Két oldal gyöngéje zuhan,
te kivirágzol szomorúan,
én nevetve semmivé leszek.
Ezek azok: a voltak és a lesznek.
Hogy mondanám, ha semmit
sem tudok? Pillám...
>
Ebben a hónapban is kevesebbet
alszom. Szemedért minden nyugtát
kiváltanék… a boltból a sanzon, az
életből egy kis maradék. Még
néhány nap, és egy újabb év
nélküled. Úton a fiúk és a lányok,
ha lennél, én is úton lennék veled.
Ki tudja, mit néznénk...
>
Hajnalban csak te vagy a vágyam.
Egyébként már kiléptem az ajtón
és munkába álltam egy poros
üvegben. Én vagyok a dísz, a
díszlet. Kész lett a tegnapi vágyam,
te kivágtad a szívedből, ahogy
mindig. Hogyan adom vissza, ha
semmi vagyok, és mindig csak
belőled, nem...
>
Ma az öröm napja van!
>
Valami kell néha… ülni önmagammal
és nézni a semmit. Az ütött-kopott
hangokat a falon, de néha az kellene,
hogy itt légy a nyugodt bal oldalamon.
A jobb akkor is törne, zuhogna, de te
nem látnád szemedre, mert a szívem
balra zárt a te szívedre. És néha az
kellene,...
>
Valami enged… a következő kör
ingyen van. Egy szép estét akartam,
s mondani, hogy tudom, de lebbent
az éjszaka és fény tört az úton…
lábam összeakadt, zuhantam. Kövek
árnyéka zúzta össze a vállam, mert
a váll büszke, neki kell minden, de
nekem fájt, hogy nem...
>
Te tűkön ülsz és párnákra hajtod fejed.
Két ellentét végzetét őrzi a szíved.
Ha maradnál, tudnád, hogy ki vagyok,
ha mennél, elvinnél magaddal.
Gyűlölsz és szeretsz, így maradok meg neked.
Behunyt szemed mögé is látsz engem.
Nem engedek,
mindhalálig tart téged a...
>
Szeretni kell. Mint vészmadár súlya,
gyönge kláris.
És én szeretlek, bár több élet választ
el már is.
S behozhatatlan előnyöd, mint csillag
fénye és a csillag… te tudod.
Tanultuk együtt és külön, hogy más a
szív és a lélek, ha a szemed behunyod.
Hunyd szemed,...
>
Emberi porszemek, akik szentjánosbogarat akarnak oda ültetni, hol csak a bogár szót hallják undorodva.
A tudatuk leragadt a kollektív tudatnál, a semmi egyéb jellemzi őket, ők a töltelék. Érinthetetlenek, a valódi érintés taszítja őket; engem pedig ők. És mégis hatásuk alatt vagyok. Jellemezd a...
>
Így sírsz majd akkor is, gyöngén,
mint egy őszre hulló falevél,
mikor szívem forgó tengelyén
megáll a hozzám hozott őszi szél.
De sírj csak, szíved legyen rá.
Minden könny, legyen az én vétkem.
Te maradj mindig hű hozzá,
hisz nem vétek, ha szívből...
>
Aki hozzád ért, nem tudta kihez ér.
Aki látott, az nem láthatott.
A nyugvó köd alján szép az idő.
Mint színezüst az út és fut szél.
Nyomában őz lelke, mint az eső,
a földre hulló csönddel beszél.
Két végzet esküje szól,...
>