Hogy ülhetnék, állva didergek, s várlak. Az ajtó küszöbét, mint megsebzett vadállat őrzöm. A Holdban lelek csak nyugalmat, az esti csönd káprázatában, amikor előjön az utca, s önmagára lép. Hosszan hallgatja, hogyan épül a mozdulatlanságból feléd. Hozzám vezet, nem...

              Én már láttam sötétben az árnyékomat. A lélek világított. Esetlen volt e röpke ütközet. Fejetlen, mint levágott disznó és marha. Az élet és a halál találkozott egy pillanatra. Az egyik inhalált a levegőből, a másik csillagokra szédült. És hárman...

          Úgy megtennélek a legelső csillagnak. A teremtés előtti pillanatnak, amikor minden össze… A lét formája még bizonytalan, talán darabok leszünk és sohasem egészek, a darabok alkotják az egészet, de az egészből mit sem értünk, szeretünk és sohasem félünk. Ahol talán...

          Oly mélyen hallgatom, amit mondani akarsz… Csak állsz, mint tavon a fény, zöldülnek a fák. Erős gyökerük erősebb lesz, annyi idő telik, egy virág önmagába zuhan és újra nő. Nem védem magam, a teljes biztonság láza hevít. Már megtaláltam a Nő körül és...

          Nem szeretlek. Távolabb, mint a papírsárkányok, egy kötélen lógva engedem, hogy több legyél, mint a szerelem. Már nem is tudom hogyan és miképp, már istenként akarlak. Én legyek az egyetlen, ha kitakar a Nap. Én legyek, ki nevet ad neked – szívfogyatkozás....

      Nézz rám. Ettől leszel valóság. Hogy tudom, mielőtt kimondanád, és érzem, mielőtt megtennéd. Hogy minden felesleges, csak a szív nem és az összkép. A hajnal, ami nem következik az este után, és nem a reggel előtti hangulat. Létezik, mert mi festettük a szivárványokat eső és ég...

      Nincs több valóság. Elfogyott az élő. Zaklatott az idő, ide-oda kattog. Nincs több pontosság a metrométeren. Csak az lehet, amit átengedek a szívemen. Ennyivel túlzok, egy kevéssel vagyok kevesebb, mint amit szeretnél. Pótold ki vagy adj össze önmagaddal, s legyünk kevesebb a...

          Neked adtam a „nincseket”. A te voltál gyönyörét. Hogy minden maradt. Ami széthullt, csak egészen esett szét. És nem tovább, de látni akartam, hogyan küzdöd le magad, mi lesz a semmi, mi végül megmarad. Engem akartál fejteni, pedig kódolatlan az üzenet, nincs tér...

          Az élet képződik a szívemben. Egyedül, elhagyatottan, mint fák súlya a ligetben, hová a zöld-tér és a fehér. Két oldal gyöngéje zuhan, te kivirágzol szomorúan, én nevetve semmivé leszek. Ezek azok: a voltak és a lesznek. Hogy mondanám, ha semmit sem tudok? Pillám...

              Ebben a hónapban is kevesebbet alszom. Szemedért minden nyugtát kiváltanék… a boltból a sanzon, az életből egy kis maradék. Még néhány nap, és egy újabb év nélküled. Úton a fiúk és a lányok, ha lennél, én is úton lennék veled. Ki tudja, mit néznénk...

          Hajnalban csak te vagy a vágyam. Egyébként már kiléptem az ajtón és munkába álltam egy poros üvegben. Én vagyok a dísz, a díszlet. Kész lett a tegnapi vágyam, te kivágtad a szívedből, ahogy mindig. Hogyan adom vissza, ha semmi vagyok, és mindig csak belőled, nem...

Ma az öröm napja van!