Tegnap volt anyám hetvenkettő – áldja meg az Isten. Otthona otthon – Szent Katalin – szívemből szakad le. Ma augusztus húszra gyűltek, anyám is szavalt – Szent István – éljen a magyar. Kint a körtefán átforgott a nap, Zsuzsa néni a lábára nézett,...

          Elzúgnak a metrók, a vonatok. Kikönyökölnek az utasok. Arcuk visszavert arc. A sugárzás fénye mesterséges. A lentről vagy fentről vett energia végleges koponyájában ülnek. Fiatalodnak vagy vénülnek – episzkóp látvány a szívem leejtett szívdobogásán. Úgy állok itt,...

          Éjszakák vannak. A szavak végén álmok. Azt hiszem, ma megint álmatlanságban járok nyitott szemmel az ónszürke boltozat alatt. És látom, ahogy a félig kész fák a karcos légbe mártják, ami maradt, ahol néhány lélek már fészket is rakott, a magasságra, ahová...

      Leveszem ruhám, benne marad a mozdulat – egy autó elől ugrik el. Hangos fénye rettentő testre ugat, aminek lelke fekete papírlepel. Eltűnik, ahogy a kocsi menteni próbál, de az út tudja, hogy ott van. Nem mozdulnak – a fény fakérget világít és jajszó emészt – kettőjük éber...

          Tovább a végtelen óráiban. Zendülést kelteni a csillagokban. Fényükre szájzár. Némaságuk első hullámában, ahogy a sötétben átjár a hideg izgalom, megforgatom testem vonásait. Percről- percre pontosabban vállalom, engedem a világ szkafander szokásait – a...

          A világ rendjét próbálom. Felsegít egy kiskabát. Piros színe foszfor, s tükörképe fekete nadrág. Együtt mozognak, aztán külön. Két fél test iránya szalad át a tükrön – meg a lámpák, meg a fények, mint színházban meghajlásig játsszák, hogy másik világban...

          „Nem. Fordítva van. A vihar csinálja az esőcseppet.” Megszületünk, nem lehet visszafordulni. Nincs szélcsend a két árnyék között. Lehet barnulni és bütyköket verni, míg puha lesz a szem mögött a látnék, ami sokszor átért, de szűkre fogott volt a lélek, mert...

          „Hová mész? Nem látod?! Nem mész sehová, velem maradsz a viharban.” Komor felhők gyűltek az égen, szinte megvénültek az álmok. A fák lebegtek a szélben, a fákban a szél. A madarak lebegése sem ért véget, kitárt szárnyuk egyhelyben mozgásba hozta a mindenséget. A...

      Kezdjük a feledéssel. Itt kezdődik minden, s mint visszatekert filmben – nincs szín a színben –, sápadt alakok kitört mozdulatokban visszaélnek. Mégis öregebb a kép. A lépés zaja visszabillen, a talpak sötét és fény-sötét köveken követik az utak ízületét. Harmadára csökken a...

          Hajnali hangok. Érzékeny menekülés. Kezed az érintés szabálya. Valahol messze visszafogva várja, hogy eltűnjön, feloldódjon az idő és tér huzatába. Hogy végül végig a terjedelmeken, az alakzatok vonásán át az összekulcsolt kezünkbe rejtse a világnak készülő...

          Le akarom írni miből születtél, az anyagok különleges mását. A gyöngy vonását, a hálók érzékenységét, a váltakozó éjszakák rendjét. Szeretném papírra vetni azt, ami így megértett téged. Ami ennyire közel született hozzád és érzéke lett a létnek. A sodrást, mert a...

          Valahogy érződik… A falak áttetsző sablonok. A kinti áttetsző dolgokon átlátom magam. Nem tudom hol vagyok, mindennek megunt íze van. A folytonosság nyitja ki az ajtót, s kinéz az ablakon. A földön megpihent fény megérinti homlokom. Koszos vagyok, mérges kígyó...