Ma leguggoltam és a kövek közé néztem. Láttam alattuk, mélyen a vízben, testem feltört sebe engedte közéjük az esőt. Lelkem sugárzása volt a föld, s csiszolt bőröm repedése a távolság. Próbáltam megfejteni életem horizontját. Lefelé nézve a legtávolabb látni....

          A fontos dolgok után veszek levegőt, és véghez viszem a kezdetét. A leült nap kanapéján rágott seb fonalából kötöm lelkem igazát. Valaki majd megért. Egészen tudni fogja, amit nem is mondok, nem teszek, csak hordok, mint macskatalp a föld nyomát, vagy fordítva,...

          Fontosabb dolgokra kell a péntek. Kifújni a levegőt az égnek. Néhány cigi után megidézni apám szellemét, s elmesélni milyen rég volt, ami ideég. Aztán átölelni a füstöt, mintha léggömb volna – eltűnni láthatatlan hajókra a tengerár és hold között. Szelíd...

          Látni tanul. A cigaretta végébe álmokat sodor. Az utolsó szívás maszkos fénye a hamu aljáról is megvilágítja arcát. Orra íve ajkát… de egészét marja az árnyék. Szeme tükre viaszos szándék, éle és pereme átesik, a legszebb zár zárja a megnyugvás küszöbére. A...

          A zajok fáradtak voltak. A víz hideg. Az ember merülése furcsa volt. Csak az lebegett, ami összeszedte a képzelet tünetét. A kapaszkodás elcsúszott, s beverte fejét a gondolat kövén. A test görcsös színe szikla-szép: szürke nyár. A száj szélén, mint a nyál, szó...

          Szemed valami különös, halvány fényt adott szívemnek. A körvonalak erősebb dobogása a kitért lélek és vér szorításán túlra engedett. Azt hiszem, nem ember, aki így szeret. Több mint a lehetetlen, és az utolsó kitalált gondolatnál is több, ami megtartaná az embert...

              Estétől reggelig maradtam. A változás az ecsetben történt, a tollban: a megörökítés vágyában. Ágyad hideg volt, legutolsó gondolatom keltett föl, a tegnapi kávéból hiányzott a cukor, s most hiányzik a kávé. A keserűséget keresem, de meztelen testeden...

Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc…      Magassarkújának első lépését akkor hallom meg a macskakövön, mikor kifordul a sarkon, a nyolcadik és kilencedik lépésnél halad el az ablakom alatt, azután távolodik, egészen a huszonötödik lépésig, aztán a folyó...

          Egyszer láttam a napot. Gólyahírrel a kezében ragyogott. Összevonta szemöldökét mintha lenne, és elfelejtett gondolni Istenre. Aztán éjszaka lett, lezuhant. Felhúzta a cipőjét minden mezítlábas csillag. Felhők, hogy értsd, a lelkem fölött felhők voltak. De végül...

          Köszönöm a testem melegét. A szívemet. A nem könnyű életet. Így harcol, ki fegyver nélkül született. Kiskoromban felhőket szült anyám, én ifjú ujjal csavartam tölcsért belőlük. Talán álom volt, talán a meggyfán összetört léghajó sem volt igazi. Talán a meggy...

          Néha nehéz elhinni, hogy távol vagy. Egy poharat tölteni meg. A víz túlcsordúl a pohárszélen, mert minden pillanatban várlak. Otthagyom az egészet és szomjan az álmokkal teli időbe sürgetem lelkem. Testem, mint különös révész emlékek zajáért hallgatja a világ...

          Messze van, aki szeret – megállok. Hozzám nő a tűnődés. Világok árnya hull, szeme megszegi a látótávolságot, az életet bezárva adom át a lelkem. Valami sűrűsödik a végtelenben, a pillanat lehet vagy kezed. Szemérmem lángja a csillagok gyűrűje. Áttetsző sötét...