„Nem vagy egyedül. Tudom. És ne haragudj, ha te így érzed.” Az utcán egy karnyújtásnyira tűnik el, és lépésről lépésre felel. A kar, a láb leng, katonásan a csend, feszes zubbonyában. Nincs szem, ami átlát, bátor az emlékezet, végtagok nélkül megy előre, mert...

        Mintha kezeid látnák még arcomat. Mintha volna még szó a jegestengerek köpenyében, s a víz alatt élet. A tükröződések árnyéka behunyt szemem, a színek furcsa játéka szelíden kibont, hiszem, hogy látlak. Átenged a hallgatás is, a vágynak hangja van, mint surranás az...

        Parányi gondok. Esik az eső. A szürkeség üvegbe oltott csend-élet. Két ágy feszesének párhuzama, két levegő között átfordul, s a gyűrött párnahuzatra hull az álom. Mint apró pihe a mozdulat- lanságon, a tarkó mögött átfázik, és végül saját remegése repíti el. A...

            Élnek a mindennapok. A kereszthuzat felkapott órahangja tik-tak visszaadja a tegnapot. Viszhang, viasz-hang, játék a szavakkal, a gyertya csonkja köré gyűlt fehér tenger. A szem becézi kis hajóját rajta át, vitorlaszele a láng, nem süllyed el, míg...

                  Így maradtam. A pózok utánozhatatlan változatában, amiről görcs ír néhány mosolyt az arcra. A feledés tündöklése, sarca, mint édes tünemény csorog le szájam szélén. Szemem néhány ostoba fényt keres, amiből a tárgyak élét kivehetném,...

          Egyszer hozzád és neked. Aztán tovább az életet jelentő skálákon át, fel a hangokon, mint gyermek, ki tanulja anyja szavát. Hadd mondjam el, hogyan telik ebben a szobában az idő. A falak csúcsain a tető, átszabja egy másik fal, el nem érem, alattam kő, így élem az...

          A legkisebb és legvékonyabb réteg a szem áttetsző szellemének hangja, amikor lépésről lépésre megmutatja, hogyan épülsz felém. Azt hiszem, kezed nyitja vagy a fény az ablakon körülfutó távolságot. Ez a bekeretezett világ: hiányod. Nézem én és teszem én, de...

          Ma leguggoltam és a kövek közé néztem. Láttam alattuk, mélyen a vízben, testem feltört sebe engedte közéjük az esőt. Lelkem sugárzása volt a föld, s csiszolt bőröm repedése a távolság. Próbáltam megfejteni életem horizontját. Lefelé nézve a legtávolabb látni....

          A fontos dolgok után veszek levegőt, és véghez viszem a kezdetét. A leült nap kanapéján rágott seb fonalából kötöm lelkem igazát. Valaki majd megért. Egészen tudni fogja, amit nem is mondok, nem teszek, csak hordok, mint macskatalp a föld nyomát, vagy fordítva,...

          Fontosabb dolgokra kell a péntek. Kifújni a levegőt az égnek. Néhány cigi után megidézni apám szellemét, s elmesélni milyen rég volt, ami ideég. Aztán átölelni a füstöt, mintha léggömb volna – eltűnni láthatatlan hajókra a tengerár és hold között. Szelíd...

          Látni tanul. A cigaretta végébe álmokat sodor. Az utolsó szívás maszkos fénye a hamu aljáról is megvilágítja arcát. Orra íve ajkát… de egészét marja az árnyék. Szeme tükre viaszos szándék, éle és pereme átesik, a legszebb zár zárja a megnyugvás küszöbére. A...

          A zajok fáradtak voltak. A víz hideg. Az ember merülése furcsa volt. Csak az lebegett, ami összeszedte a képzelet tünetét. A kapaszkodás elcsúszott, s beverte fejét a gondolat kövén. A test görcsös színe szikla-szép: szürke nyár. A száj szélén, mint a nyál, szó...