Hogy szép vagy, nem vitás! Felhúzza ingujját a nap és elbabrál árnyékodon. Igéző forma tőr alakban, a földdel nem rokon. Ráfésült lépéseid hangja lehetne a virágokból kikelt lebegő mező. Illat, szín és törvény alakja: szerelmes szív és benne a levegő. Mozdulataid,...

          Elindultunk és végtelen szakadás lett az ég. Hármat ütött, kopogott a falakra mutató csönd – szerkesztett színek leheletét magyarázta. Kezünk szorosabb és sebesebb volt, mint a mai nap. A jó iszonyat tengelyén, hogy összebújtak, vidám, foltos, jó ízű érintések...

                  A pattanó szöcskék lágy szeder nyomát kivilágította az illat. A lélek osont egyenest hajtani, de beleszédült. Azóta ott fekszik az évszakok hasán és nem érdekli semmi más, csak az ezer szemű és színű gondolat, hogy szerelmet kapott....

          Kis, ólmos pihék zaja gurult az árnyakra. Holnapra feketébbek lesznek a szőkék, de ma még ágyra gondol a szög és zendül a rost. Kezeim lazábbak, kinyitom az éjszakát. Lassan körbe- rajzol egy szélbe tört faág. Apró, elröppenő madárláb súlya a földre húzza még,...

          Szétnyílik akár a rózsa a szétnyílt kertek udvarán. Itt a tavasz – hallgat róla mélybe hűlt apám. Zsenge fűszál irkál. Homokkal teli szemét a szél varázsa kimossa, és feltűri az ég felét. Felhők ostora dühöng, de csak pardon – játék. Tűnnek, mint homlok érett...

                    Álmodtam. A burok lecseng a dióról. Háromszor hempereg és megáll a ködben. Zaját felfeszíti a szél és szétszórja millió érintéssé a csöndben. Hallgatom. Mozog a földöntúli világ – itt vagy, hogy ne lássalak és mosolyogjak rád....

            Adtalak fának. Lombodhoz hűlt madarak esteledtek. Ázott csőrük fekete pihéket jajgatott. Apró lábuk, mint a menet megőrzött képeken, feszes sorban nem mozdult és hallgatott. Adtalak virágnak. Kis pilleszárnyak húgát játszottad színeiddel, és formát is...

            Hallom a hangod. Beszélem a nyelved. A koszból szürreális képet festek: ecset, paletta, vászon – minden árnyék. Összetéveszt a tér, s engem fénynek gondol. Haraggal leugrom az ötödikről, a cigim parazsa még szívja magát, míg én kikönyöklöm a...

          A Nap tüzében kovácsolták, A csillagok üllőjén formára, De itt lent végtére is tudták, Egy emberi szív volt kalapácsa. * Üres az asztal, üres a szék. Olyan helyre minek is ülnék, Ahol semmi sem vigasztal. Poharam nem töltöm borral, Az edényem víg...

Tél végi reggel. Múzeum megint. Végre. A kertész boldogan fogad. Hiányoztam, mondja. Kinyitom a házat – egy hetes, iskolába járás miatti távollétemről a koszos bögrék is árulkodnak. Felteszek neki egy teát, magamnak egy kávét. Csodálkozik, hogy januárig tart majd a sulis időszak, amíg havonta két...

          Eltűnődtem sokszor némaságod felett. Ajkad vonalába húzódó szavak. De egyszer, mintha eltört volna egy fogvatartott pillanat: kinyitottad szemed fölé a felhőket. Borús, gyors lépésű komor álmok. A szél köztük finom illatokkal játszott, a mezőkről érkező...