Látom anyám vékony, csontos
kezét. Rendezi az életét. Az
ágyán hamu, alatta penész,
áttetsző fóliával kész az egész
átkelni a lelkén.
Arca mond valamit, ceruzám
hegyével most írom tökéletesre
- az üres, fekete sötétségbe.
Átérzem az életét. Folyton azon
tűnődöm, hogy akadozik bennem
az általa...
>
Nem szomorúság ül ezen a
szavakon. A nem élő
lelke érzi rá nyomát, s
mint harmaton az
emberfeletti mozdulat, s
erő - úgy engedi át a
szép vándorlás fényét,
amiben Te: olvasó, adsz
nekem. Megrendülök néha,
ahogy olvasom vissza a
térképeken át, milyen
szép gondolat,...
>
Egy apró üstökös haladt át az
égen. Ahogy felszállt hozzá,
lezuhant a szárnya, de így is
emelkedett tovább, mert a
vonzások atmoszférája, mint
lágy tengerben az élő buborék,
átölelte akaratát - szívének
belső jelét. Amikor kiért...
>
Még néhány lépésért el kell
menni. Vizet kell vinni a
szárazsághoz a nap fölé
tartva, hogy ami odabent
ragyog visszakapja. Arcára
a derűs végtelen, kezére a
bolyongó egyszerűség, s
bőrén át, hogy ilyen nem
történt még....
>
Húzza a fény a földet.
Átteszi tengerekbe az embert,
s a mélyben megérzi, amit
eddig nem mert. A magának
való magasságot, a fény és a
sötét idejét, mert nem engedi
ki a szív, ami a lélekben szép.
Meg kell tanulnod magad, a
lebegés tükrében kihagynod a
szívverést, hogy a láthatatlan
alkosson...
>
Gyere velem csendes eső.
Te leszel a köd. Én neki
feszülök és kikiáltom:
a darabok tört része lesz
közted a feszültség.
Remegni, rezegni fog a
lágyhéjú csepp, és úgy
zuhannak egyre közelebb,
hogy a föld és növényei e
fekete szikrától...
>
Nagyon harap a szivárvány,
fényesen csillog a
betonköszörű. Egyszerű a
kiáltvány: minden
találkozásnak mennie kell.
Maradjon a felfelé nyúló
középpont, amiben
egyszerre kel és nyugszik
az aznapi vétel, a sistergő
hang, az echo, amitől kiújul
az égbolt lába, és...
>
Valaki érzi, hogy más a világ.
És felfűzi karikára. Aztán
csuklója körül, nyitott
ujjakkal, mutatja a
csillagokon át, mennyire
szürke a lélek a szívben, s a
szív a lélekben, s mégis látni
a test furcsa mosolyát. Már
kell valami más alkatrész,
egy különleges új...
>
Alkohol íze van a számnak.
Harapnék egy nagyot a
földi futásnak szívéből.
Amikor éppen erőt gyűjt és
a legnagyobb, kiharapnék
belőle egy pillanatot.
Fertőtleníteném vele a
helyét, s mint veszett kutya,
futnék a rossz hússal, hogy
ne kapjon belőle senki.
Magamba...
>
Átfordulva önmagamra találok.
Nézd, néhány én vagyok.
Szemeimről a lehunyt
szemöldök szőrszálat hasogat,
időt. Karcokat visz a reggeli
lépésbe, elhasznált hótakaró
finom rezgéseit, amiben az
álom átadja melegét. A
művészi lélek...
>
Északra hajlanak a fák.
A „tangerine distance“ felé.
Talán anyám lelke van ott.
Fiatal partokon ücsörög, és
neki érett gyümölcsöket
szeretne adni át. Mert még
most is szeret, s tudja ezt
jól a megmozdult világ.
Így jelez nekem a néma,
vad viadal. Aminek ősi
kürtje...
>
>